kint

Hirtelen elhatározás volt, mint ahogy az néha már előfordult Ninával.

A kertben piszmogott, a gondolat megfogant és következő pillanatban már ott ült az autójában, fényes, bézs harisnyanadrágjában és egyik tűsarkújában.

Koncentrálnia kellett. Vezetett már magassarkúban, de kellett pár perc, amíg megszokta. Az első kanyar után már minden rendben ment.

Nem vállalt nagy kockázatot, de nem is lett volna bölcs olyan harisnyát venni, ami szemet szúr, ha valamiért mégis ki kellett volna szállnia valamiért az autóból. Vitte a papucsát is és csak a legközelebbi szupermarket parkolójáig szándékozott autókázni.

Nem akart belefutni egy esetleges éjszakai közúti ellenőrzésbe. Nem is akadt semmi probléma. Hangtalanul suhant az autóban. Kezét puha combjain pihentette. A szűnni nem akaró nyári fülledtség minden porcikáját átjárta. Túlfűtött érzésektől táplálva szánta magát rá erre a kalandra is. Általában ugyanis ilyen sokszor nem szokott ilyen őrültségeket csinálni. Még egy kicsit mindig hatása alatt volt a tegnapi kerti zuhanynak.

Csendben érkezett a parkolóba. Szerencséje volt. Éppen akkor zárt minden üzlet. Így még érkezése lehetett túlzottan feltűnő. Gondolhatták azt, hogy elnézte az óráját, vagy csak az egyik alkalmazottért érkezett, hogy hazavigye. Megvárta még elgurulnak az  utolsó autók is.

Minden elcsendesedett körülötte. Egyetlen cinkosai, a tücskök ciripeltek csak hangosan. Kiszállt az autóból, a kocsi automatikusan felgyulladó belső világításának fénye pedig megcsillant a harisnyanadrágba bújtatott combon.

Léptei hangosan kopogtak a parkoló díszburkolatán. Sétált pár méter, majd készített pár fényképet telefonjával. Nina megelégedéssel konstatálta, hogy egész jó képek lettek.

Nem időzött sokat. Hazahajtott, majd utolsó bolond ötleteként kiment még a kertbe. Ám ezúttal már mindent levett a magassarkún és a harisnyanadrágon kívül. Kifordult valójában állt a csillagos ég alatt a sűrű sötétbe burkolódzva.

Nina csak állt némán egy percig miközben boldognak érezte magát. Élvezte ezt a kis semmiséget.