Újjászületés

Egy forró nyári éjszakán a csillogó, fekete körömcipő tűsarkai kopogtak egy párizsi utca macskakövein. Nina közelített a kávézó felé, fekete mini ruhájában, mely csak kissé takarta hosszú, fekete harisnyanadrágba bújtatott lábait. Már látta a kiszűrődő, káprázatos fényeket, melyek festékként ömlöttek az utca kövére.

A kávézó már megtelt. Amikor belépett, örömmel köszöntötték. Ez egyfajta oázisként szolgált, ahol megpihenhetett. De nem volt sok ideje, mert a műsor mindjárt kezdődött. Elindult a csodásan kivilágított színpad felé, majd a mikrofon mögé lépett, és énekelt.

Álom az álomban. Sok idő telt el, mióta szavakba öntötte a gondolatait. Azóta talált egy új világot. A világ, melyben eddig élt, már messze úszott tőle. Végtelenül távolinak tűnt, ahol már akkor is a képzelet matériájából formálódott Nina teste.

Ám ez a rejtett világ, melyben most ott állt a reflektorfények előtt egy még csodálatosabb és különlegesebb világ volt. Mint Alice csodaországban, ő is eltűnt a nyúl végtelen mély üregében. Igaz, hogy a testéhez simuló fekete miniruha és a közönség tekintetét odavonzó harisnyás lábai ezúttal sem a valóság talaján álltak, ám mégis valóságosabbnak érezte magát, mint korábban bármikor.

Felfedezte ezt a virtuális valóságot, és megszületett Nina. Nem pont úgy, mint amikor először, titokban, az éjszaka közepén próbálta fel anyja harisnyanadrágját. Hanem a virtuális valóságban öltött alakot, ahol ugyan semmi sem az, aminek látszik, ám a vágyak alkotta hely és a benne alakot öltő csodás lelkek mégis láthatták.

Mégis fantasztikusan érezte magát. Nézte a fényeket, a táncoló, gyönyörű embereket, ahol szinte kitapinthatta újaival az emberek vágyait. És akkor, a pillanat tört részéig úgy érezte: megszületett.