nyári zápor
Egy elcseszett nap és elcseszett életek. Ez járt a fejében Ninának, amíg a fülledt nyári éjszakán férfi énjébe bújva locsolta a kertjét.
A keserűség csordultig töltötte a lelkét, mert ismét szembesült az ember gyengeségével. A gyarló, önző, hazug, csaló ember mivoltával. Látta, ahogy legjobb barátja lelkéből bugyog ki akár a forrongó láva.
Nem tudott vele mit kezdeni és nem is akart, csak rossz volt szembesülni, mégsem ismeri legjobb barátját.
Az Egó hatalmába kerítette a lelket. A lélek pedig gyenge. Mohón falja fel a önteltség.
Hirtelen támadt az ötlet, mint egy apró fuvallat. Minden olyan békés és csendes volt. Az éjszaka jótékonyan rejtette köpenye alá Ninát bánatával együtt.
Talán akkor csírázott ki a gondolat, amikor átkapcsolta az automata locsolást. Figyelte, ahogy a kert sarkaiban elhelyezett locsolófejek frissítő esőfüggönnyel permetezik a puha gyepet.
Gyorsan határozott. Beszalad a fürdőszobába, levette a ruhaszárítóról az egyik kimosott, fekete harisnyanadrágját. Gyorsan felvette és kiment a kertbe ismét.
Előbb csak fokozatosan lépett közelebb és közelebb a szórófejekhez. Érezte, ahogy a hűvös vízcseppek itt-ott megérintik a a harisnyanadrágba bújtatott combját. Aztán kibújt a papucsából, hogy az átázott harisnyanadrágos talpával megérinthesse a puha, hűvös gyepszőnyeget.
Egészen varázslatos volt a nedves gyepen egyetlen szál harisnyanadrágban lépdelni. Soha ezelőtt nem tapasztalt még ilyet.
Nina enyhe eufóriától megrészegülve járta körbe a kertjét, miközben néha hagyta, hogy a locsolófejek végigspricceljék a lábát.
Aztán csak lépdelt, mint egy nő, akit utolér a nyári zivatar. Ilyen nagyon ritka alkalmakkor léphetett ki igazán önmagából. Ilyenkor szüntethette meg maga körül a hazug, csalfa valóságot. Ilyenkor törte össze a valóság rabláncait, mely tehetetlenül kötötte gúzsba a szürke mindennapokon.
Még állt pár percig az egyik süppedő pocsolyában, hogy kiélvezhesse az utolsó pillanatokat. Aztán visszasétált szépen a fűben, elzárta a kerti csapot és víztől tocsogó harisnyájában beállt a zuhany alá.
Lemosta magáról egy kicsit a szürke valóságot.
