függőség
Nina napok óta nem találta a helyét a világban. Leginkább azért, mert már egy hónapja félretette női énjét.
Mint minden nyáron, Nina most is úgy tervezte, hogy elnyomja lelkének másik felét, hogy az örökös rejtőzködéstől elmeneküljön egy kicsit.
Idén azonban valami hiba csúszott a számításba. Talán azért, mert elkezdett benne fejlődni valami, talán azért, mert a legutóbbi baráti társaságban töltött grillezésen, némi alkoholos bódulatban megosztotta nagy titkát legrégibb és legjobb barátjával, talán azért, mert nyomasztotta, hogy férfiként megint pofára esett egy nőnél, aki miatt megint szeretett volna átlagossá válnia.
Az ok végül is teljesen lényegtelen. Nina nem volt önmaga az utóbbi időben. Nem tudott másra gondolni, csak a nőre. Crossdresserek videóit nézte az interneten, pantyhose kifejezésre keresgélt a youtube videómegosztón, és másra sem tudott gondolni, csak arra a puha érzésre, amikor végigsimítja harisnyába bújtatott lápait.
Annak ellenére, hogy lába már jócskán visszaszőrösödött, egyik női cipőt rendelte a másik után, hogy majd ősszel felpróbálhassa őket.
A vágy legyőzte Ninát. Gondolatai csak és kizárólag e körül tudtak forogni.
Végül elhatározásra jutott. Az akarat már gyenge volt ahhoz, hogy a lelkében háborgó vágyakat elcsendesítse.
Alig várta, hogy hazaérjen. Előbb a nullás gép jött, hogy a nagyon hosszúra nőtt szőröket lerövidítse, majd jöhetett az epillátor. Közben még a cégtől is keresték, amit olyan gyorsan intézett el, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem érdekelte abban a pillanatban semmi. Éppen újászületni készült és ezt nem vehette el tőle senki.
Elég gyorsan végzett, de azért igyekezett alapos lenni. Már a szőrtelenítés után felbukkanó sima, szőrtelen lába is boldogsággal töltötte el.
Amikor végzett, még bekrémezte kiszáradt sarkait, hogy végre elővehesse szekrényéből a díszszatyorban pihenő harisnyanadrágjait.
Izgatottan keresgélt. Ki is vette egy vékony, puha tapintású, fekete darabot. Lassan húzta fel, miközben érezte az euforikus érzést. Kisebb kielégülést érzett, ahogy a fekete harisnya gyengéd öleléssel borította be a lábát.
Aztán jöhetett a frissen rendelt, bordó magas sarkú cipő. Óvatosan bujtatta bele a lábfejét és nagy örömére csodálatosan passzolt a lábára. Mintha ráöntötték volna.
Finonam megkötötte felül, az apró fém golyókban végződő fűzőt. Készen állt, hogy megnézze magát egy hónap vegetálás után a tükörben.
Teljesen el volt bűvölve a látványtól. Tökéletes volt a látvány, ahogy a bordó, csillogó, lakk felületű cipő csodálatos alakot kölcsönzött neki. Nina csak állt és bámulta magát pár percig a tükörben. Az érzés pedig leírhatatlan volt.
Abban a percben Nina újra meg kellett ismerje magát. Rá kellett jöjjön, hogy talán mégis egy folyamat közepén tart és mégsem csak passzió, beteges játék ez, amit eldobhat, ha talál valami újat az életében. Ez az ő élete és akárhány csatát is kell vívnia még a világgal, nem hátrálhat meg. Még nem. Még nincs itt az ideje, hogy feladja.
