Éjszakai séta

Nina napja úgy telt, ahogy szokott. Munkahelyén ült számítógépe előtt, szótlanul, munkába temetkezve. Amikor végzett, hirtelen elhatározással rákeresett a női maszkok kulcsszóra.

Mostanában foglalkoztatta a gondolat, hogy be kéne szereznie egy ilyen álarcot. Látott már egy pár videót, amiben ilyet viseltek, azonban a legtöbb olyan esetlen, gagyi benyomást keltett. Ennek ellenére úgy döntött, kerűség el kicsit.

Napok óta forgatta ugyanis a fejében, hogy meg kéne ismételnie két éve tett éjszakai sétáját. Akkor volt utoljára az utcán, mint egy lopakodó árnyék. Akkor olyan esetlen volt az egész. Túl átlátszó. Inkább vesszőfutásként élte át, mint élményként az egészet.

Az a gondolat foglalkoztatta, hogy be kéne szerzeni egy rendes női parókát. Régebben rendelt ugyan egyet, de azt nagyon rosszul választotta ki, mert igazából az csak egy kiegészítő volt és egyáltalán nem tűnt természetesnek. Körülbelül annyit ért, mintha egy felmosóvéget tett volna a fejére. Ez a hátránya az internetes rendelésnek.

Ahogy a keresés találatait nézte, felfigyelt egy partikellékeket forgalmazó cégre. Talált egy buli kellék parókát. Tudta, hogy silányabb terméket forgalmaznak, de az ár, ami ott volt, rögtön vonzóbbá tette ahhoz a professzionális parókához képest, amivel már szemezett egy ideje. Elvégre amúgy sem fogja túl sokat hordani. Nem is tudott ellenállni a csábításnak. Megrendelte az egyik megszokott női álnevével.

Helyszíni átvétel is volt, ami nagyban könnyítette az ilyenkor felmerülő adminisztratív nehézségeket. Megadta a szokásos telefonszámot. Ő vette még régen, de sohasem használta, nem lehetett elérni rajta senkit, de mégis élt a szám. Az „előfizető nem kapcsolható” szöveg fogadta a hívót.

Remélte, hogy még munkaidő végén visszaigazolják. Így is lett. Már feladta a reményt, amikor megérkezett a visszaigazoló levél a sokadik virtuális alteregójának címezve. Gyorsan érte is ment. A látszat tökéletesen működött, mint mindig. A nő barátja felveszi a papucs szerepet és ellohol az isten háta mögé, hogy elhozza szíve hölgyének csomagját.

Nina otthon kíváncsian próbálta fel új szerzeményét. Valóban silány minőség volt, de nem bánta. Még jól is jött, mert így a nyilvánvaló nem tűnt úgy, mintha takargatott volna valamit. Így egy lány lehetett az éjszakában, aki éppen hazafelé igyekszik egy emlékezetes házibuliból a partikellékkel a fején.

A paróka várakozáson felül jól nézett ki. Nina egy darabig a látványtól megbabonázva állt a fürdőszoba tükör előtt. Szinte egy teljesen más ember nézett rá vissza, és csak ez számított. Persze a fürdőszoba fényénél még túl átlátszó volt a turpisság, ám éjszaka, a város őszi félhomályában semmi kivetnivalót nem látott benne.

Hirtelen elfogta a vágy. Talán mégis átélheti most ezt az élményt? Ha csak részben is, kicsit az éjszaka félhomályával védve, de mégis észrevétlen lehetne?

Akkor már tudta, végigcsinálja, amit elhatározott. Felvette a múltkor rendelt ruhadarabokat. Felhúzta egyik, vastag, mintás harisnyanadrágját, hozzá felvett egy testhez simuló fehér body-t, majd a fekete ruhácskát. Eddig nyaktól lefelé elég jól mutatott az összkép.

A múltkorival ellentétben, egyáltalán nem tűnt kurvásnak az összhatás. Szolid, visszafogott, elegáns kép köszönt vissza a tükörből. Ekkor felvette a fekete parókát, majd az egészre felvett még egy széldzsekit. Ez nem női volt, ám még mindig kevésbé tűnt férfi ruhadarabnak, mint a normális kabátja. Felvette hozzá rózsaszín szandálját és megnézte magát még egyszer a tükörben.

Elégedetten szemlélte a végeredményt. Gyorsan magához vette a jogostíványát, személyi igazolványát és a kocsikulcsot. Magabiztosan lépett ki házának ajtaján. Akkor már ugyan jócskán sötétedett, de amúgy sem kellett félnie a lebukástól. Úgy érezte, mintha bálba indulna. Tudta, hogy a kocsifeljárón fel fog kapcsolódni az erős világítás a mozgástól, ezért belefülelt először az éjszakába neszek után kutatva.

Minden csendesnek bizonyult. Ugyanolyan magabiztosan szállt be a kocsiba és gurult ki az utcára. Igazából annyira hirtelen vágott bele a kalandba, hogy azt sem gondolta át, hová is menjen.

Végül a Városliget felé indult. Az autóban ugyan kicsit tartott, lesz-e valami baj, de nem találkozott semmi rendkívülivel. Agyán azért átsuhant, mi lesz, ha mondjuk igazoltatják. A parókát még csak leveszi, a széldzsekit is be tudja cipzárazni, de a mintás fekete harisnyanadrágot és rózsaszín tűsarkú szandált már nehéz elrejteni, ha esetleg arra kérnék, szálljon ki.

Éppen ezért annyira szabályosan közlekedett, amennyire csak tudott. Nem is akadt semmi nehézség. Baj nélkül jutott el céljához, a Városligethez. A Közlekedési Múzeum legvégében állt meg, ahol már nem nagyon volt kandeláber. Körülnézett, de nem látott komolyabb mozgást. Próbált annyira normálisan viselkedni, ahogy csak tudott.

Kilépett az utcára. A igazított egyet parókáján, a csomagtartóból meg kivette nagy fekete esernyőjét. Az alá még mindig elbújhat, ha úgy adódik. Aztán jöhetett az első próbatétel. Léptei hangosan kopogtak az aszfalton, de ennek ellenére az ég világon semmilyen reakciót nem váltott ki a mellette pár méterre elfutó emberből, aki rá se hederített.

Ebből leszűrte a megnyugtató következtetést. Az emberek csak az első benyomással foglalkoznak és az ő első benyomása teljesen átlagos volt. Csak egy fekete hajú nő, aki megy valahová vagy jön valahonnan. Lényegtelen. Nem lógott ki a közegből.

Nem futott ugyan és nem sétáltatott kutyát, minta  legtöbben, ám ez sem szúrt szemet senkinek. Több ember közelében is elment. Kerékpárosok suhantak el mellette maximális közönnyel, ami végtelenül nagy boldogsággal töltötte el Ninát. Kicsit elérte azt, amire annyira vágyott már.

Léptei magabiztosan kopogtak az éjszakában. A talaj nedves volt, a sarka pedig néha belesüppedt az aszfalt rései között lévő repedésekben felgyűlt sárba. Néha meg-megbicsaklott a bokája, de alapvetően biztosan járt a sarkain.

Amikor visszaért sétája után a kocsihoz, elhatározta, elmegy egy kicsit a Gellért-hegy lábához is. Ott ugyan nagyobb eséllyel találkozik szembe a szűk utcán emberekkel, de eloszlott a lebukástól való féleleme.

Igaza is lett. Semmitől sem kellett tartania. Itt ugyan centiméterekre ment el embere mellett és néhol még kandeláberek is bevilágították narancsszínű fényükkel, ám senki sem fogott gyanút. Nem szóltak hozzá, nem méregették gyanúsan, nem fordultak után és nem súgtak össze pár lépés után. Pedig az egyik társaságot, akik két férfiból és egy nőből álltak, hátrapillantva még követte is a szemével egy darabig.

Amikor hazaért, akkor vette észre, hogy harisnyája feladta a harcot a hegyről fel-le menet. A nagylábujjánál kiszakadt mint a két lábán. Ám ez sem érdekelte. Boldogságot érzet. Olyan boldogságot, amit régen. Egy olyan apróság miatt, ami minden nőnek magától értetődő és természetes.

Ráadásul Nina most nem is kereste az okokat. Nem akarta megmagyarázni, miért tölti őt el ez boldogsággal. Mi a célja az egésszel. Fütyült rá. Örült és kész.

Ráadásul választ kapott még egy kérdésére. Miszerint érdemes lenne-e tovább haladnia az úton. Egy smink után lehet, hogy nappal is el tudna vegyülni az emberek között? Talán igen. Most úgy érezte, meg kell próbálnia.