Egy forró nyári éjszakán a csillogó, fekete körömcipő tűsarkai kopogtak egy párizsi utca macskakövein. Nina közelített a kávézó felé, fekete mini ruhájában, mely csak kissé takarta hosszú, fekete harisnyanadrágba bújtatott lábait. Már látta a kiszűrődő, káprázatos fényeket, melyek festékként ömlöttek az utca kövére. A kávézó már megtelt. Amikor belépett, örömmel köszöntötték. Ez egyfajta oázisként szolgált, ahol megpihenhetett. De nem volt sok ideje, mert a műsor mindjárt kezdődött. Elindult a csodásan kivilágított színpad felé, majd a mikrofon mögé lépett, és énekelt. Álom az álomban. Sok idő telt el, mióta szavakba öntötte a gondolatait. Azóta talált egy új világot. A világ, melyben eddig élt, már messze úszott tőle. Végtelenül távolinak tűnt, ahol…