Visszaemlékezett arra az estére. Nagyon-nagyon régóta tervezgette már. Elképzelte, milyen lesz, amikor az utcán emberek között jár harisnyanadrágban és magas sarkú cipőben. Ahogy majd hallja az éjszakában visszhangzó kopogást. Persze félt is, nem követ-e ezzel valami félelmetesen nagy ostobaságot. Mégis a vágy, az az olthatatlan, benne mocorgó érzés egyfolytában azt súgta, tegye meg. Emlékezett arra a fülledt nyári éjszakára. A sok-sok hónapos, éves tervezgetés után váratlanul szánta rá magát a kalandra. Pontosabban felriadt úgy éjfél környékén, miután szüntelen próbálta álomba ringatni magát teljesen hiába. Nagyon erős elhatározás lett úrrá rajta abban a pillanatban. Kikelt hát az ágyból, és készülődni kezdett. Előkereste az egyik harisnyáját a sok közül. Egy zöldet, melyet…