Nina magába fordulva gubbasztott szombat délelőtt a foteljében, nappalijának nyugalmában. Nem volt jó kedve. Az ősz szomorkás hangulata rányomta bélyegét hangulatára is. Miközben bámult ki az ablakon, gondolataiba mélyedt, mint annyiszor. Elfogta az üresség érzése. Hiába bírt két fél személyiséggel, a kettő mégsem tett ki egy egészet. Pedig voltak barátai, még olyan is, aki Ninát is ismerte, mégsem tudta megmutatni senkinek sem a teljes képet. Pedig sokszor fantáziált róla, hogy az egyik baráti összejövetel után, amikor már megfelelően oldott az alkoholnak köszönhetően, hogy színre lép. Mondjuk akkor, amikor az egyik barátja éppen hosszasan ecseteli a társaságnak, hogy ő miért is nem tud párt találni, kimenne a hálószobába, bezárná az ajtót,…