Nina nehezen nyitotta ki a szemét. Várta őt egy újabb agyatlan, szürkeségtől átitatott munkanap. Ez azt jelentette, hogy nem lehetett még lélekben sem nő. Játszania kellett a mások által évezredek óta megkomponált darab férfi szerepét. Nagy nehezen vette rá magát, hogy kimásszon az ágyából, miután lehallgattatta rádiós ébresztőóráját. Aztán összekészülődött, ahogy szokott, fejében rendezte az aznapi tennivalóit. Menthetetlenül átvette az irányítást a hideg, tudatos, már-már robotszerű énje. Nem engedhette elkószálni szabadon gondolatai, nem kalandozhatott szabadon, amerre fantáziája vitte volna. Kénytelen volt belesimulni a szürke egyhangúságba. A cégnél elsőként érkezett, ahogy általában szokott. Köszöntötte a portásokat, kinyitotta az iroda ajtaját és az ablakokat, hogy beengedje a friss levegőt. Voltak napok, amikor…