A szerelvény hangos csikorgás kíséretében gördült be az állomásra. Az ajtók halk sziszegéssel csúsztak félre. Nina kiszállt. Testén még érezte a szempárok fürkésző tekintetét, ahogy felkúsztak fekete, lakk körömcipője orrától a lábán haladva egészen a rövidke szoknyájáig. Léptei kopogását visszaverték a kővel borított falak. Átvágott az alagutak rendszerén, majd kilépett végre a napsütésre. A aluljáróból felfelé jövet a Deák tér felé vette az irányt. Lábait kellemesen melegítették az őszi nap gyengülő sugarai. Nina ma szabadságot vett ki. Csupán egy napot. Ennyi lazítást engedett meg magának. Az emberek közönnyel az arcukon mentek annyi felé, ahányan csak voltak körülötte. A legtöbbjük ügyet sem vetett rá. Szőkésbarna haja persze nem sajátja volt. Sötét…