-
az első
Nina néha visszaemlékezett arra, honnan indult el a vágy. Mint annyi mindennél, mi velünk történik életünk folyamán, itt sem lehetett napra, órára, percere pontosan megmondani, mikor ütötte fel a fejét a vágy, és mikor lett a vágyból több, mint egy csendben motoszkáló gondolat. Nina emlékeiben azonban elevenen élt az az éjszaka, amikor gyermekként elindult ezen a furcsa úton. Nina tizenkét éves, átlagos fiúgyereknek számított. Semmi rendkívülit nem tudott volna elmondani az akkori önmagáról. Persze minden családnak van valami kis defektje, hiszen tökéletes család nem létezik, mint ahogy a tökéletesség is csak egy fikció. Apja egy kicsit ivott, őt egy kicsit talán jobban óvták a széltől is, mivel egyetlen gyerek volt…
-
éhség
Nina nehezen nyitotta ki a szemét. Várta őt egy újabb agyatlan, szürkeségtől átitatott munkanap. Ez azt jelentette, hogy nem lehetett még lélekben sem nő. Játszania kellett a mások által évezredek óta megkomponált darab férfi szerepét. Nagy nehezen vette rá magát, hogy kimásszon az ágyából, miután lehallgattatta rádiós ébresztőóráját. Aztán összekészülődött, ahogy szokott, fejében rendezte az aznapi tennivalóit. Menthetetlenül átvette az irányítást a hideg, tudatos, már-már robotszerű énje. Nem engedhette elkószálni szabadon gondolatai, nem kalandozhatott szabadon, amerre fantáziája vitte volna. Kénytelen volt belesimulni a szürke egyhangúságba. A cégnél elsőként érkezett, ahogy általában szokott. Köszöntötte a portásokat, kinyitotta az iroda ajtaját és az ablakokat, hogy beengedje a friss levegőt. Voltak napok, amikor…
-
az álom
Nina annyiszor álmodta már ezt az álmot. A szereplők ugyan változtak, de a lényeg változatlan maradt. Most éppen a szüleivel nézte a televíziót. Már mindenki az alváshoz készülődött. Nem figyeltek rá különösebben. Ez is csak egy olyan tévénézős este volt, mint bármelyik másik. A bútorok ugyan némileg különböztek, pár tárgyat nem ott látott, ahol lenniük kellett volna. Ám egy álomban ez teljesen normális. Ezen apróságokat leszámítva Nina tökéletesen otthonosan érezte magát. Apja szokásos bőrfoteljében ülve itta sörét, amit szokásához híven maga mellé tett le a földre. Anyja már az ágyból figyelte a műsort. Nina előttük, jól láthatóan, lábát maga alá húzva ült. A szobát csak a televízió kékes fénye világította…
-
árnyak
Visszaemlékezett arra az estére. Nagyon-nagyon régóta tervezgette már. Elképzelte, milyen lesz, amikor az utcán emberek között jár harisnyanadrágban és magas sarkú cipőben. Ahogy majd hallja az éjszakában visszhangzó kopogást. Persze félt is, nem követ-e ezzel valami félelmetesen nagy ostobaságot. Mégis a vágy, az az olthatatlan, benne mocorgó érzés egyfolytában azt súgta, tegye meg. Emlékezett arra a fülledt nyári éjszakára. A sok-sok hónapos, éves tervezgetés után váratlanul szánta rá magát a kalandra. Pontosabban felriadt úgy éjfél környékén, miután szüntelen próbálta álomba ringatni magát teljesen hiába. Nagyon erős elhatározás lett úrrá rajta abban a pillanatban. Kikelt hát az ágyból, és készülődni kezdett. Előkereste az egyik harisnyáját a sok közül. Egy zöldet, melyet…
-
ébredezés
Nina ma este is ugyanúgy töltötte az estét, ahogy általában, vagyis egyedül. Fejében ott keringtek a gondolatok, melyet az elmúló nyár hívott életre. Lassan elteszi egyik énjét, hogy egy kicsit átvegye a helyét a másik. Amíg az egyik alszik, a másik nappal álmodik. Persze azért nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Nina, aki kezdte szabadon engedni vágyait, nem jelenhetett meg teljes valójában az emberek között. Csak kölcsönkapott egy testet, amit kis átalakítás után használhatott pár hónapig. Olyan dolgokat tehetett, ami egy férfinak eszébe sem jut. Most például internetes katalógusok között nézelődött, melyben főleg női cipők, szandálok jelentek meg. Noha egyre több cipő halmozódott fel a szekrényében, nem bírt ellenállni annak,…
-
tükörkép
–Ki vagyok én? – tette fel a kérdést magának a tükör előtt Nina, miközben szeme fel-alá cikázott testén. Figyelte a domborulatokat, a sima combokat, a bokát, mi tűsarkú szandáljában végződött. Ekkor tekintet pirosra lakkozott lábujjain időzött egy darabig, hogy aztán újra felfelé kövesse a fekete harisnyába bújtatott láb vonalát. Szinte tökéletes volt a látvány. Ha eddig nézte a képet, minden hibátlannak tűnt. Most az arcát figyelte. Próbált érzelmeket felfedezni, megtalálni a lelket az arc álarca mögött. De hiába. Nem tudta eldönteni ki nézett vissza, mert két embert, két lelket kellett volna megtalálnia egyetlen arc mögött. Ha látta volna, akkor egy férfit és egy nőt lát. Egy férfit, ki magára öltötte…