vásárlás
Nina a számítógépe előtt ült a munkahelyén. A kollégái biztosan nem értették volna, miért nézeget női fehérneműket áruló oldalt. Hirtelen támad fel benne az érzés, hogy megnézze, talál-e valami újdonságot.
Nehéz volt a benne hirtelen feltámadó érzésre racionális magyarázatot találni. Ilyenkor hétköznapi személyisége megszűnt és mássá alakult. Először is tetszett neki a hatalmas választék, a csomagolás, ahogy egy női harisnyanadrágot árultak. A képek, a fantázianevek, melyek egy-egy darab borítóján megjelentek, mint Doris, Ada, Sabrina, Idalia, Diana.
Aztán ott volt a sok gyártó, Fiore, Intimidia, Gerbe, DIM, Hudson, Cette, Chesterfield, Golden Lady, La Bourget, Mura, Transparenze, PP, Kunert. Mindegyik egy megfejtendő történet, egy kipróbálandó világ. Nina szinte elveszett a bőség zavarában ilyenkor.
Volt egy bevált helye, ahonnan rendelni szokott. Mivel a nem létező énje rendelt, helyszínen kellett átvegye az árút. Női néven rendelt és férfiként ment érte.
Bízott abban, hogy elég hihető az a történet, amit ilyenkor kitalált. Hiszen az ilyen helyeken általában fiatal unatkozó csajok próbálták megfejteni, egy nő miért a pasiját küldi el a holmijáért. Sőt egyáltalán miért nem ő maga válogat, nézelődik órákat az üzletben. Ez nem tűnt olyan csajosnak.
Persze azt sem tudta igazán, hogyan vásárolnak ilyen helyen a nők. A személyes átvételnél ő a kicsit papucs, egyébként teljesen kívülálló pasi szerepét próbálta megragadni. Nina úgy vette észre, ez tetszett az ottani eladó csajoknak. Talán sajnálták, talán egy kicsit irigykedtek, hogy az ő barátjuk miért nem ennyire figyelmes.
Az is lehet persze, hogy átláttak a mesén. Igaz, Nina ilyenkor mindig megvonta a vállát. Ha átlátnak, hát átlátnak, gondolta magában. Az emberek ugyan mindig azt szeretik elhinni, ami a legkézenfekvőbb.
Nina összeválogatott úgy tíz darab harisnyát. Igazából egyáltalán nem volt szüksége ennyire. Körülbelül már negyven-ötven darab lapult szekrényében bontatlanul. Itt a vásárláson volt a hangsúly.
Még aznap megkapta a visszaigazoló sms-t, hogy mehet a termékért.
El is ment, ahogy máskor is, most sem tudhatta, hányan lesznek a boltban. Ilyenkor átlépett egy kicsit a nem ismert tartományba. Általában azért talált ott nőket, ám ők nem szoktak ügyet vetni rá.
Úgy is mondhatnánk, Nina ilyenkor a saját közegükben figyelhette meg a őket. Ugyan melyik nő visel álarcot olyankor, amikor nem sejti, hogy férfival találkozik.
Ahogy belépett az üzletbe, az eladónőnk kívül csak egy nőt látott, aki éppen nem tudta eldönteni, mit is akar venni. Nina nem foglalkozott vele. Egyenesen az eladónőhöz lépett, aki rendkívül szép volt és nagyjából vele korabeli lehetett.
Nina úgy kezdte, ahogy szokta. Van itt egy csomag Viktória néven – mondta a lehető legtermészetesebben.
Az eladónő mosolygott és már kereste is a csomagot. Amikor megtalálta, kivette belőle a harisnyákat, hogy összevesse a rendelési listával. Ninát ekkor érte a legtöbb inger.
Egyfelől látta a sok műanyag lábra felhúzott harisnyát, amik egy bizarr kiállíts darabjaiként hatottak, másfelől érezte az a semmivel sem összekeverhető illatot, ami a harisnyanadrágokból áradt és végül látta a gyönyörű eladónőt.
Nem tartott sokáig az élmény, de mégis olyan kézzelfogható volt. A pillanat egyetlen tört részéig úgy érezte, valóban nőként kezelik. Egyetlen szemvillanásra becsaphatta agyát, hogy nem rejtőzik álarc mögé. Elhihette, hogy mindenki mindent tud, és nincs ezzel semmi gond, elfogadják a helyzetet, mintha ez teljesen természetes lenne.
Ám ez nem tartott sokáig. Az eladónő végzett az ellenőrzéssel. Nina fizetett, elcsípett még egy kedves mosolyt a nőtől és kilépett az üzletből.
