az első

Nina néha visszaemlékezett arra, honnan indult el a vágy. Mint annyi mindennél, mi velünk történik életünk folyamán, itt sem lehetett napra, órára, percere pontosan megmondani, mikor ütötte fel a fejét a vágy, és mikor lett a vágyból több, mint egy csendben motoszkáló gondolat.

Nina emlékeiben azonban elevenen élt az az éjszaka, amikor gyermekként elindult ezen a furcsa úton.

Nina tizenkét éves, átlagos fiúgyereknek számított. Semmi rendkívülit nem tudott volna elmondani az akkori önmagáról. Persze minden családnak van valami kis defektje, hiszen tökéletes család nem létezik, mint ahogy a tökéletesség is csak egy fikció.

Apja egy kicsit ivott, őt egy kicsit talán jobban óvták a széltől is, mivel egyetlen gyerek volt a családban, ám ebben még nincsen semmi rendkívüli. Attól eltekintve, hogy kicsit talán kevesebb barátot tudhatott magáénak, mint a korosztálybeli gyerekek, ugyanúgy telt a gyerekkor mint bárki másnak.

Például ugyanúgy csente el éjszakánként apja eldugott pornómagazinjait, mint sok, hasonló korú srác.

Nina azon az éjszakán is úgy döntött, elcseni az egyik magazint, hogy kicsit nézegesse a kitalált jelenetek fényképeit. Úgy tett, ahogy szokott, amikor már mindenki aludt, elindult a fürdőszobába, majd az előszobához érve nagyon óvatosan kinyitotta a ruhás szekrény ajtaját, majd benyúlt a szekrény hátsó falához. Nem vacakolhatott sokat. Gyorsan kivette az elsőt, ami a keze ügyébe került, majd visszabújt az ágyba.

Miután belehallgatózott az éjszakába és nyugtázta, a szülei nem ébredtek fel, teljesen a takaró alá temetkezett, hogy bekapcsolva apró zseblámpáját és megnézze a magazint.

A kedvenc magazinját sikerült előhalásznia. Nem hardcore magazin volt. Nem mutattak benne egymáshoz érő nemi szerveket. Az egész olyan olyan visszafogott volt. A szöveget természetesen nem értette, hiszen azt angol nyelven írták.

A képsorozat egyébként egy szilveszteri vállalati összejövetelről szólt. Nem volt nehéz kitalálni a bonyolult történetet még tizenkét éves fejjel sem. Három nő, három férfi megérkezik a céges összejövetelre, pukkan a pezsgő, nők elégülnek ki az irodaasztalon, padlószőnyegen, szófán, majd mindenki elszenderedik, kivéve az egyik nők, aki boldog arckifejezéssel távozik egyetlen harisnyakötőben és harisnyában.

Nina még most is emlékezett a képre, ahogy a nő hamis mosollyal visszanéz a többiekre. Egy nőre például, aki szintén harisnyakötőben, harisnyában és tűsarkú szandálban alszik meztelen testekkel összefonódva.

Ninának leginkább ez tetszett. Ez a szépség. Mindig is fúrta az oldalát, milyen lehet megérinteni egy harisnyanadrágba bújtatott lábat. Talán akkor ott, azon az este született meg a vágy, ami addig csak puszta kíváncsiság formájában lappangott benne.

Akkor jött a felismerés, amire korábban nem gondolt. Hiszen kipróbálhatja, megtapasztalhatja az az érzést akár most is. Gyorsan, kikapcsolta a zseblámpát, majd kimászott az ágyból ismét.

Szíve a torkában dobogott, minden nesz lármaként hatott agyában. Visszacsempészte a magazint a szekrénybe, de nem az ágya felé indult, hanem a fürdőszobába.

Szája addigra már teljesen kiszáradt, szíve olyan hangosan dobogott, hogy nem is hallotta a külvilág neszeit. Halkan felemelte a szennyes tartó  vödör fedelét, majd legyűrve a szennyes kelletlen szagát, könyékig beletúrva keresgélni kezdett.

Nem kellett sokáig kotorásznia. Hirtelen kitapintotta azt, amit keresett, az anyja egyik fehér harisnyanadrágját. Óvatosan húzta ki a többi szennyes közül az összetekeredett ruhadarabot. Nagy gonddal kibogozta az összekuszálódott szárakat, majd zakatoló szívvel hozzálátott, hogy felvegye.

Látta már a filmekben, hogy veszik fel a nők, és apró gyerek kezeivel megpróbálta utánozni az agyába vésődött képeket. Nina ma is beleborzongott, ha belegondolt abba a semmi máshoz nem hasonlítható érzésbe.

Érezte a puha anyagot, ami rugalmasan körülfogta, ráolvadt a lábára. Kezét óvatosan végigsimogatta a lábszárán. Annyira izgatott volt, hogy elsőre nem merte mindkét lábára felvenni. Elvégre holnap, iskola után is megteheti ezt, amikor nem kockáztatja azt, hogy rányitnak.

Ám a józan ész már régen cserben hagyta. Már a vágyak uralták cselekedeteit. Gyorsan felhúzta a másik lábára is, majd leült a kád szélére. Gyermeki  agyával is tudta, hogy valami olyat tesz, amiért nagyon haragudnának rá.

Ha nem pezsgett volna akkor úgy a vére, ha nem kerti hatalmába az a puha, semmihez sem fogható, simogató érzés, akkor talán egy ezredmásodpercig volt arra esély, hogy ez az éjszaka csak egy megmagyarázhatatlan gyerekcsíny maradjon, és örökre a feledés homályába vesszen.

Nem így lett. Nina akkor született meg. Ez a nap kerülhetett volna bele a nemlétező anyakönyvi kivonatába. Akkor született meg egy vágy, egy érzés, melynek lényegét Nina a mai napig próbálta a helyére rakni.