éhség
Nina nehezen nyitotta ki a szemét. Várta őt egy újabb agyatlan, szürkeségtől átitatott munkanap. Ez azt jelentette, hogy nem lehetett még lélekben sem nő. Játszania kellett a mások által évezredek óta megkomponált darab férfi szerepét.
Nagy nehezen vette rá magát, hogy kimásszon az ágyából, miután lehallgattatta rádiós ébresztőóráját. Aztán összekészülődött, ahogy szokott, fejében rendezte az aznapi tennivalóit. Menthetetlenül átvette az irányítást a hideg, tudatos, már-már robotszerű énje.
Nem engedhette elkószálni szabadon gondolatai, nem kalandozhatott szabadon, amerre fantáziája vitte volna. Kénytelen volt belesimulni a szürke egyhangúságba.
A cégnél elsőként érkezett, ahogy általában szokott. Köszöntötte a portásokat, kinyitotta az iroda ajtaját és az ablakokat, hogy beengedje a friss levegőt.
Voltak napok, amikor túlzottan is feszítette belülről a kétféle személyiség. Érdekesen hatott rá ez tudathasadásos állapot. Néha nem tudta, melyik énjének kéne inkább megfelelni.
A külvilág persze mit sem tudott Nina létezéséről. Ők csak egyetlen személyt ismertek, aki alapos, pontos és valamilyen okból nagyon nehezen nyílik meg a külvilág felé. Valahol mindketten vegetáltak ebben a bolond világban.
Néha arra gondolt, többet kellene kihoznia ebből a helyzetből. Néha késztetést érzett arra, hogy visszavonhatatlanul felborítsa élete mérlegét valamelyik irányba.
Gyáva volt hozzá, vagy csak megszokta a kényelmes életet? Ki tudja? Az ő világában általában kérdések, mintsem válaszok sorakoztak.
Talán ha újra kezdhetné, talán ha ekkor, vagy akkor mást tett volna – gondolta néha magában. Ám Nina is tudta, hogy ez csak egy jó kifogás. Nem tudott dönteni, mint annyi ember manapság. A különbség csupán annyi volt, hogy ő nem fordított hátat ezen kérdéseknek.
Bár lehet, hogy az lett volna jobb. Több tett, kevesebb parttalan gondolat.
Akárhogy is, hiába a két személyiség, Nina most mindkettőt végtelenül magányosnak érezte. Éhséget érzett. Nem a testi vágyai táplálták ezt a csillapíthatatlannak tűnő éhséget, hanem a lelkiek.
Nina ilyenkor szerette felidézni, hogy is kezdődött ez az egész.
