az álom
Nina annyiszor álmodta már ezt az álmot. A szereplők ugyan változtak, de a lényeg változatlan maradt.
Most éppen a szüleivel nézte a televíziót. Már mindenki az alváshoz készülődött. Nem figyeltek rá különösebben. Ez is csak egy olyan tévénézős este volt, mint bármelyik másik.
A bútorok ugyan némileg különböztek, pár tárgyat nem ott látott, ahol lenniük kellett volna. Ám egy álomban ez teljesen normális. Ezen apróságokat leszámítva Nina tökéletesen otthonosan érezte magát.
Apja szokásos bőrfoteljében ülve itta sörét, amit szokásához híven maga mellé tett le a földre. Anyja már az ágyból figyelte a műsort. Nina előttük, jól láthatóan, lábát maga alá húzva ült. A szobát csak a televízió kékes fénye világította be.
Nem is zavarta volna meg semmi ezt a békés családi képet, ha Nina nem vesz észre valami szokatlant. Ahogy hátra nyúlt talpához vette észre, hogy nem meztelen a lába. Valójában harisnyanadrágban ült ott. Sőt akkor vette észre, hogy nincs is pizsama nadrág felette. Csak a pizsama felső része és egy harisnyanadrág, ami abban a pillanatban rajta volt.
Először megrémült. Azonnal eszébe jutott a lelepleződés gondolata. Hiszen elég világos van azért ahhoz, hogy lássák, valami nincs rendben rajta. Első gondolata az volt, hogy észrevétlenül leveszi a harisnyát, ám akkor még gyanúsabb lenne az egész. Inkább próbálta minél inkább maga alá húzni lábait.
Vajon látják, miben ülök itt – gondolta Nina magában, amikor lopva körülnézett. Nem látott semmi szokatlant szülei arcán. Ekkor ismét váratlan esemény történt. Ahelyett, hogy véget ért volna a filmnek és mindenki elaludt volna, apja váratlanul felállt foteljéből és kikapcsolta a televíziót, majd felkapcsolta a villanyt.
Már másik vették körül. Ismerősök, barátok, akik kellemes hangulatban beszélgettek egymással. Nina még mindig harisnyanadrágban. Viszont legnagyobb meglepetésére erről senki tudomást sem vett.
Ez volt az a pillanat, amikor Nina igazán boldognak érezte magát ebben az álomban. Végre megszabadulhatott a féltve rejtett titkától. Minden normálisan zajlott körülötte úgy, hogy ő is megmutathatta teljes valóját.
Ám, mint minden álom, ez is fordulóponthoz ért. Az oldott hangulatban megjelent valami más. Nina gondolatai közé ismét belopta magát a kétség. Egyre jobban hatalmába kerítette az érzés, jobb volna, ha megszabadulna ettől az egésztől addig, amíg nem veszi valaki észre a nyilvánvalót.
Ekkor azonban már elkésett a felismeréssel. Egyre több tekintet szegeződött a lábára és egyre több ismerősének arcán ült ki a döbbenet, majd az undor. Az olyasfajta döbbenet, ami akkor ül ki, amikor egy feldolgozhatatlan szituációba keveredünk.
Nina magára maradt. Elszúrta.
Általában ekkor ébredt fel zihálva az álomból. Egy álomból, ami egyszerre hozott boldogságot, hogy aztán hirtelen rántsa vissza a valóság rideg talajára
